Hogyan indultam el sikeres vállalkozóként a spirituális úton

Várható olvasási idő: 5 perc 21 másodperc. Ebben a bejegyzésben arról mesélek, hogy milyen dolgok hatására kapcsolódott be az életembe a spiritualitás.

Rendben, elmondom: a címbe azért írtam bele, hogy “sikeres vállalkozó”, mert a 3 évvel ezelőtti önmagam biztosan felkapta volna rá a fejét.

Ennek az az egyszerű oka, hogy sikeres vállalkozóként szinte mindent elolvastam, ami a sikeres vállalkozókról szólt. Forbes cikkeket, HVG könyveket, online toplistákat, és ehhez hasonló dolgokat. A MIÉRT-je az egésznek: még sikeresebb akartam lenni.

Bármit is értem el, mindig volt egy következő lépcsőfok, ami értelmet adott annak, hogy tovább “nyomjam” és menjek előre.

Alapvetően rendben van, ha rendelkezünk egészséges ambícióval, ugyanakkor az egész könnyen át tud csapni egy “még többet, még jobbat, még nagyobbat” megközelítésbe, aminek valójában soha nincs vége…

Úgy érzem, hogy már meglehetősen fiatalon (28 évesen) sikerült megtapasztalnom olyan dolgokat, amelyek afelé tereltek, hogy új kérdéseket tegyek fel magamnak, és egy sokkal teljesebb valóságot ismerjek meg.

A célom ezzel a bejegyzéssel, hogy tágabb rálátást adjak arra, hogyan indult el az én feleszmélési folyamatom, és azóta milyen fázisokon mentem keresztül a valódi kiteljesedés útján.

Az egész azzal kezdődött, hogy…

Azt éreztem: “Valami nem oké…”

Amikor friss diplomás közgazdászként az első munkahelyemen dolgoztam, akkor néhány hónap után megjelent bennem az igény, hogy valamilyen módon vállalkozó legyek. Elképzeltem azt, ahogy megyek az egyik megbeszélésről a másikra a szép autóval, komoly ügyfelekkel tárgyalok a szép ingjeimben, közben pedig a csapattagoknak köszönhetően a projektek is haladnak szépen előre.

Anélkül, hogy most mélyebben belemennék a teljes sztoriba: pár év alatt ez valóság lett.

Így nézett ki a korábbi céges weboldalunk

A tesómmal alapítottunk egy marketing ügynökséget, ahol abban segítettünk másoknak, hogy több látogatójuk legyen a weboldalukon. Ez eleinte igencsak feltöltő volt, de miután már a sokadik megbeszélésre mentem, a sokadik árajánlatot készítettem, és a sokadik kampányt terveztük meg, egyre inkább azt éreztem, hogy ez nem az én utam…

Persze akkor még ezt nem tudtam így megfogalmazni, hanem egyszerűen csak azt éreztem, hogy valami nem oké.

Elkezdtem válaszokat keresni, és ahelyett a kérdés helyett, hogy “hogyan lesz több prémium ügyfelünk” sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy ez az egész hová visz, ha folytatjuk…?

Sikeresek voltunk, ám ez magában nem adta meg a válaszokat. Sőt, újabb és újabb kérdések jöttek elő. Egyre többször merült fel bennem például az, hogy: “Hogyan tovább…?”

Visszatekintve a folyamatra úgy látom, hogy minden tökéletesen alakult, és minden éppen a megfelelő pillanatban kapcsolódott be az életembe.

Mivel aktívan kerestem a válaszokat, ezért egyre több és több könyvet olvastam el. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy…

Egyre kevésbé találtam válaszokat az üzleti könyvekben

Nagyjából 25 éves koromig egyáltalán nem szerettem olvasni. Akkor kezdtem el aktívabban forgatni a könyveket, amikor vállalkozóként érdekelt az, hogyan lehetünk még sikeresebbek.

Több híres ember és ismert vállalkozó önéletrajzi könyvét elolvastam, amelyek sokat segítettek az úton. Ezek inspriáltak például arra, hogy tegyek egy próbát a meditációval, amely azóta is a mindennapjaim része.

Amikorra már jobban felfutott a cégünk, azt vettem észre, hogy másféle témák is érdekelnek, és egyre aktívabban kerül előtérbe az, hogy:

Mi értelme ennek az egésznek? Tényleg azért születtünk, hogy dolgozzunk, a pénzből dolgokat vegyünk, és nagyobb lakásba/házba költözzünk?

Meg egyébként is…

Mi az értelme az életnek?

Szóval itt voltak ezek a dolgok, amelyekre az üzleti könyvek már nem adták meg a válaszokat.

Közben a folyamat során egy másik oldaláról is elkezdtem boncolgatni a témát…

Tételezzük fel, hogy már milliárdos vagyok. Hogyan telik egy nap? Mivel foglalkozom?

Elképzeltem a dolgot, és a válasz egyértelműen nem az volt, hogy “marketinges”. Emellett pedig a yachtok, Ferrarik, és milliomos haverok gondolata sem hozott lázba, akikkel az egónk folyamatosan versenyzik valamin. Sokkal inkább olyasmi érzés jelent bennem, hogy aktívan teszek valamit, megosztom az tapasztalataimat, és az én egyediségem által lesz teljesebb a mindenség.

Éreztem azt, hogy van itt valami olyasmi, amit csak én tudok átadni a világnak.

Fogalmam sem volt, hogy az micsoda, ugyanakkor ez a romantikus megközelítés nagyon tetszett. Mi van akkor, ha van itt valami mélyebb dolog, ami felszínre szeretne törni?

Az üzleti témák helyett inkább afelé irányult a fókuszom, hogy mi van a dolgok alatti mélyebb rétegekben.

Akkor nem igazán tudtam ezt tisztán megfogalmazni, de valamit éreztem azzal kapcsolatosan, hogy a világ sokkal több annál, mint amit a szemünkkel látunk és amit meg tudunk fogni. Olyan kép jelent meg a fejemben az akkoriban még Csináld Meg! olvasóként létező, azóta már a barátnőmmel történő levelezésünk során – amit ő írt le nagyon szépen –, hogy az életünk egy színdarab, ahol vannak kellékeink, felveszünk bizonyos szerepeket, és eljátsszuk a darabot.

Oké, de mégis mi van akkor, amikor nem “játszunk”? Mi történik akkor, amikor lejövünk a színpadról, hová megyünk, és mit csinálunk?

Ezek voltak azok a kérdések, amelyekre csak a következő lépésben ismertem meg a válaszokat.

Kezembe került “véletlenül” egy spirituális könyv

Emlékszem arra, hogy lebetegedtem és otthon feküdtem. Halványan megvan a pillanat, amikor a kezembe került az a bizonyos könyv, ugyanakkor az már tisztábban rémlik, hogy a barátnőm jó szívvel ajánlotta.

Dr. Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok. Érdekesnek tűnt, főleg az alcímben szereplő “Önismeret, Tudatosság, Személyiségfejlődés – A Tudattérkép 33 titka” leírás.

LélekmozaikokAz első spirituális könyv, amit olvastam

Elkezdtem olvasni, és csak lapoztam és lapoztam. Az volt az érdekes, hogy sok dolgot nem is igazán fogtam fel belőle, és csupán pár dologra emlékszem így utólag visszagondolva. Volt benne szó tudati szintekről, meg arról, hogy a racionális gondolkodás csak egy bizonyos pontig tud elvinni bennünket.

Most nem is ez a lényeg, hiszen várhatóan úgyis elolvasod, ha érdekel. Ha szeretnéd beszerezni, akkor itt van rá lehetőséged.

Számomra ez a könyv sokkal inkább azt adta, hogy megnyitotta a teret annak, hogy újabb és újabb spirituális könyveket vegyek a kezembe.

Emlékszem, hogy éppen az üzleti könyves időszakomban mennyire elzárkóztam az ilyen jellegű olvasmányoktól. Komplett hülyeségnek gondoltam őket, és – oké, most ez is őszinte lesz – úgy gondoltam, hogy csak azok olvasnak ilyeneket, akiknek valamilyen “lelki bajuk” van, és nem tudják maguktól megoldani a problémáikat. Persze én, az üzletember, mindent tudtam és semmilyen lelki sérülésem sem volt. (De, volt bőven, csak akkor nem láttam rájuk, és egyszerűbb volt ítélkezni mások felett.)

Azáltal, hogy Andi könyve megnyitotta a terepet – amit ezúton is hálásan köszönök neki, és szuper, hogy azóta már személyesen is megismerhettem őt –, újabb érdekes olvasnivalók jutottak el hozzám.

A következő könyv a Lelkünk útja 1. rész volt, amely ismét egy nagy ugrásnak számított, mivel ez érintette a halál témáját, az előző életeinket, és azt, hogy mi történik velünk akkor, amikor már nem a testünkben vagyunk.

Bár lassan haladtam ezekkel a könyvekkel, de nem érdekelt, mert többé nem arról szólt az olvasás, hogy minél több információt vegyek magamhoz, hanem arról, hogy…

Egyre több és több belső igazság ébredt fel bennem

Valószínűleg neked is volt már olyan élményed, hogy olvastál valamit (legyen az egy könyv, blogposzt, bármi), és egy adott ponton egy konkrét mondatot elolvasva hirtelen előbukkant belőled az, hogy:

“TUDTAM!”

Ehhez pedig társult valamiféle nyugodt és kellemes érzés, és arra gondoltál, hogy azt az adott dolgot valójában mindig is tudtad, és az elolvasott mondat “aktiválta” benned az emléket, amit igazából sosem felejtettél el, csak – a jelenlegi életedben – eddig nem volt a felszínen.

Számomra ez az élmény jelenti az, hogy “felébredt a belső igazságom”.

Különféle spirituális könyvek olvasása közben sokszor tapasztaltam ilyet. Konkrétan azt, hogy az adott dolgokat valamikor már mélyen átéltem, és most újra tisztán emlékszem rájuk. A folytatásban megosztok néhány ilyen példát, aztán összefoglalom a bejegyzést. (Plusz egy következő bejegyzésben majd mesélek arról is, hogy mely könyvek segítettek a legtöbbet az ébredésem folyamatában.)

Minden tudás bennünk van.

Egy baráti beszélgetés alkalmával bukkant elő belőlem az az igazság, hogy valójában minden számunkra igazán fontos kérdésre tudjuk legbelül a választ, és minden tudás itt van nálunk – mindig és mindenkor. Például ha valamivel kapcsolatosan szeretnék útmutatást kapni, akkor elég, ha elmélyedek magamban, és a következő kis lépéshez megérkezik a válasz.

Ez sokszor nem feltétlenül egy konkrét szóbeli válaszként jelenik meg, hanem különféle érzetek formájában jön elő: írjak rá valakire, menjek el egy helyre, vagy egyszerűen csak lazítsak és igyak meg egy kávét. Közben pedig jellemzően történik valami.

Az egész fantasztikus szabadságot ad. Mindnyájan úgy születtünk, hogy alapból mindenkiben megvan ez a belső “útmutató”.

A kérdés az, hogy használjuk-e és hallgatunk-e rá.

Korábban, hogy ha valamivel kapcsolatosan szerettem volna válaszokat kapni, akkor jellemzően rögtön rohantam valamilyen könyvet vásárolni és az Amazon toplistákat böngésztem. Ez is rendben van, hiszen ugyanúgy a fejlődési folyamat része volt, ugyanakkor a jelenlegi megközelítéssel sokkal egyszerűbben megy a dolog, mivel tisztán érzem: minden válasz bennem van.

Valójában sosem halunk meg.

Oké, ez mélyebb téma pár bekezdésnél, ugyanakkor ez is egy lényeges igazság, amely felébredt idebent. Egyszerűen van bennem valamiféle bizonyosság érzés, hogy a fent már említett “színpadi játékon” túl egyszerűen ott van a teljesség és korlátlanság.

Igen, van testünk, amit aktuálisan használunk, ugyanakkor mi valójában nem az a test vagyunk. Sőt, még csak nem is a gondolataink vagyunk, és nem is az érzéseink vagyunk, hanem mi vagyunk a háttérben meghúzódó tudatosság, aki mindezek tudatában van.

Nem csak fizikai lények vagyunk, akik spirituális tapasztalatokat szereznek, hanem éppen fordítva: spirituális lények vagyunk fizikai megtapasztalásokkal. A lélek halhatatlan, a testünk pedig csak átalakul, és új formát vesz fel. Ez pedig szintén korlátlan szabadságot ad, mivel tudjuk, hogy soha nem szűnünk meg létezni.

Mindnyájan egyek vagyunk.

Szorosan kapcsolódik az előző ponthoz az, hogy minden egyes spirituális lény összeköttetésben van egymással. Ez számomra pedig azt jelenti, hogy nem különálló emberek vagyunk, hanem mindnyájan ugyanabból az “összetevőből” állunk (hívjuk ezt tudatosságnak, szeretetnek, Istennek, bárminek), amelyek a Földön különféle formákban jelennek meg, és másféle színezetű elmék társulnak hozzájuk.

Mélyen legbelül érzem azt, hogy az egyik legalapvetőbb igazság az, hogy amit másokkal teszek, azt magammal teszem, és amit másoknak adok, azt magamnak adom.

Ez pedig egy fantasztikus lehetőség arra, hogy átadjam az ajándékomat – a tiszta és őszinte megnyilvánulásomat – másoknak, mivel így másokban is felébredhetnek ezek a belső igazságok, és az ő megnyilvánulásaik által még több öröm és szeretet jelenik meg a világmindenségben.

(Azta, szuper volt ezt így leírni! 🙂 )

Konklúzió

Az elmúlt években egy igencsak tartalmas belső átalakuláson mentem keresztül, és azt érzem, hogy teljesen “kicserélődtem”. Ennek a folyamatnak köszönhetően több öröm, könnyedség, és tudatos jelenlét van jelen az életemben, mint korábban bármikor.

A fenti sztori az én egyedi utam, és ha mindezt követed, akkor nem feltétlenül fogod ugyanazokat a dolgokat megtapasztalni. Sőt, egészen nagy valószínűséggel teljesen máshogy néz majd ki a te saját utad, mivel mindenkinek megvannak a maga “eszközei” a fejlődéshez.

Valaki azzal éli meg a belső átalakulást, hogy világgá megy és utazó lesz.

Valaki híres lesz, és több millió követő után döbben rá valamire.

Valaki pedig felépít egy vállalkozást, és akkor kezd új válaszok után kutatni.

Mindenkiben más fogja elindítani azt a bizonyos feleszmélési folyamatot. A lényeg, hogy valamilyen módon úgyis bekapcsolódik majd az életünkbe, aminek célszerű bekapcsolódnia. Amit megtehetsz az az, hogy aktívan befelé figyelsz, éber vagy, és – ahogy Neale Donald Walsch mondta – átadod az ajándékodat a világnak.

A te egyedi ajándékodat, amelyet csak te tudsz átadni.

Hogy nálad mégis mi lehet az?

Ezt majd úgyis megtapasztalod. Talán ebben a posztban is van számodra egy üzenet, hiszen nem véletlen, hogy elolvastad.

 

5 dolog, ami a Jelenben tart

Ebben az útmutatóban megmutatom azokat a dolgokat, amelyek nekem sokat segítenek abban, hogy a Jelenben maradjak. Ha kíváncsi vagy rá, akkor kattints a gombra.

Ha úgy érzed, hogy másoknak is hasznos lehet a bejegyzés, akkor bátran oszd meg a számodra szimpatikus helyen:

Hozzászólások:

  1. Ötömmel és mosolyogva olvastam 🙂 Köszönöm a könyvajánlót is. Én még kicsit mindig a “tudásért – könyvért futók” közé tartozom, de már egyre többször merek és akarok lassulni. Te is ebben segítesz! Hálásan köszönöm

  2. Köszönöm a posztodat, Krisztián! 🙂 Nagyon tudok vele rezonálni. A kezdő pakk anyagokban is találtam egy-két számomra nagyon hasznos gondolatot, meg a Vígh Borival folytatott beszélgetésedben is.
    Tetszik nagyon a hozzáállásod, és hogy átforgatod az inputokat magadon, kipróbálod őket, és mered őket megkérdőjelezni, átformálni. Örömmel tölt el, hogy van más is rajtam kívül, aki hasonló látásmóddal él, lépéseket tesz, és még meg is osztja. 🙂

  3. Kedves Krisztián!
    Több, mint fél éve találtam meg a weboldaladat, amikor rájöttem, hogy megrögzött halogató vagyok és ezt a szokásomat szerettem volna leküzdeni. Sajnos 100%-osan még mindig nem sikerült, de úgy érzem, hogy rengeteget fejlődtem neked köszönhetően. Például sikerült megszeretnem a mosogatást és már rossz érzéssel tölt el, ha csak ott hagyom az edényeket a mosogatóban! 😀
    Bár már 2 hete jött a leveled erről a cikkről, de egészen eddig olvasatlanul lapult a postaládámban és most végre tudtam rá időt szakítani.
    Ha bár az összes blogcikked nem is, de az összes hírlevelet elolvastam, amiket küldtél és mindig adnak egy kis plusz löketet a mindennapokban és visszarántanak a semmittevés talajáról a valóságba. Remélem még sokáig olvashatom a leveleidet és általuk én is jobb emberré válhatok! 🙂
    Üdv.: Tamás

    1. Szuper, köszönöm szépen a visszajelzésed, és örülök, hogy segítenek és tetszenek az írások. 🙂 Küldöm majd a többit is, plusz ha szeretnél extra segítséget kapni, akkor bátran írj emailt. Hajrá a folytatáshoz!

  4. Nekem egyelőre ez a spirituális dolog túl sok, de felfigyeltem rá, hogy régebben a “brutális” szót használtad leggyakrabban, újabban pedig azt, hogy “őszinte” és ez nagyon szimpatikus nekem. Egyik leveledben írtál is erről, és azóta én is figyelek arra, hogy őszintébb legyek. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy ki merem mondani a negatív érzéseimet is, vagy ha hiányzik valami. Egy csomó minden könnyebb lett ettől. Este például tudom azt mondani, hogy még maradt pár tennivaló, amit mára terveztem, de fáradt vagyok, inkább alszom. Másokat is arra ösztönzök, hogy legyenek őszintébbek. Tegnap nem sikerült a forgalmi vizsgám, és ahelyett, hogy szemérmesen és villámgyorsan elmenekültem volna a helyszínről (ahogy a pár hónappal ezelőtti énem tette volna), megkértem a vizsgáztatót, hogy mondja el, milyen volt a véleménye a vezetésemről, mi volt jó és szerinte miben kellene még fejlődnöm. (Alapból csak azt mondta el, hogy mi okozta a sikertelenséget.) Pár nap múlva új szakasz kezdődik az életemben, remélem, abban is segíteni fog ez a tőled tanult őszinteség.

    1. Köszi, hogy megosztottad a gondolataidat, emellett pedig örülök, hogy az őszinteség téged is őszinteségre inspirál. 🙂 Minden jót kívánok az új életszakaszhoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.