Így történik a “produktivitás guru” identitásom elengedése

Várható olvasási idő: 7 perc 34 másodperc. Ebben a posztban arról mesélek, hogyan alakítottam ki egy olyan identitást, amely idővel bekorlátozott, és hogyan indultam el az elengedés útján.

Amikor pár éve elindítottam ezt a blogot, nem kifejezetten volt konkrét tervem ahhoz, hogyan lesz sikeres. Sőt, nem is ez volt fő cél, hanem egyszerűen csak szerettem volna egy olyan online felületet, ahol megoszthatom a tapasztalataimat és őszintén írhatok arról, ami éppen foglalkoztat.

Az egész lényegében egy tükör volt számomra, amelyben megfigyelhettem a saját evolúciómat, hiszen a folyamat során sok hasznos élettapasztalatot gyűjtöttem.

Ezzel egy vonalban egy új dolog is kibontakozott, ami nem igazán volt tudatos: egy identitásnak, egy képnek a megszületése, amely úgy hangzott: “Zalaba Krisztián, a produktivitás guru/szakértő/blogger”.

Visszatekintve az induló szakaszra, ennek valamilyen szinten örültem is, hiszen minden marketinges anyagban arról írnak, hogy “el kell foglalni” az emberek fejében valamilyen helyet – én pedig egyre több ember fejében lettem egy bizonyos kép.

Ez sokat segített a blog építésében, hiszen megismertek különféle helyeken, volt olyan, hogy az utcán is leszólítottak, és ha egy-egy rendezvénynél felmerült, hogy kit kéne hívni előadni személyes hatékonyság témában, akkor előkerült a nevem.

Nagyon hálás vagyok az összes ilyen lehetőségért, hiszen a “produktivitás guru” képnek köszönhetően újságokban, rádióban, tévében jelenhettem meg.

Épült és erősödött ez a kép.

Egy ponton kezdtem tudatára ébredni annak, hogy az emberek fejében létrejött mentális kép, és az, ahogyan valójában a mindennapokat élem, nem kifejezetten van összhangban.

Sokan elképzeltek egy rendszeretettségmániás embert, akinek az a hobbija, hogy tökéletesen ossza be az idejét, ahol minden másodperc pontosan ki van számolva. Ebben a képben pedig nem igazán volt helye a spontaneitásnak, a lassításnak, és annak, hogy élvezzük az életet.

Párszor még arról is megkérdeztek emailben, hogy boldog vagyok-e egyáltalán.

Elkezdtem megfigyelni azt, hogy nekem milyen a viszonyom azzal a bizonyos a képpel, és bár kis mértékben, de az is előfordult, hogy a saját “produktivitás guru” képemhez viszonyítottam magam és próbáltam megfelelni neki.

“Mit csinálna ebben a helyzetben Zalaba Krisztián?” – hangzott el a kérdés belül, ami persze totális tévútra vitt.

Sokáig jelen volt ez a bizonyos kép, és az egésznek a hátterében már zajlott egy változás, amelyről elinte még én magam sem tudtam. Amiről lent mesélek, több év folyamatát foglalja össze igencsak tömören, és a célom ezzel az egésszel, hogy egyszerűen és őszintén megosszam a tapasztalataimat, mert lehet, hogy valakiben éppen ez a bejegyzés fogja tudatos szintre felhozni azt, ami ott van a felszín alatt.

Szóval, úgy vetkőztem le magamról a téves identitással járó rétegeket, hogy első lépésben…

1. Felfigyeltem arra, amikor azt mondtam: “… vagyok”

Amikor elkezdtem észrevenni azt, hogy az említett “produktivitás guru” kép és a valódi önmagam – aki amellett, hogy szereti a rendszerezettséget, még spontán is -, két különböző identitás, akkor egy lépést hátrébb léptem, és megfigyeltem azt, hogy milyen további szerepekkel azonosulok még az életben.

Ezt leginkább úgy csináltam, hogy tudatosítottam, mikor mondom azt, hogy “… vagyok”. Pár példa:

  • “Zalaba Krisztián vagyok.”
  • “Vállalkozó vagyok.”
  • “Rendszerezett vagyok.”

Arra láttam rá, hogy amikor a fentieket kimondom, akkor rögtön egy szerepbe kerülök bele. Ám a valóság sokkal inkább úgy néz ki, hogy:

  • Az, hogy “Zalaba Krisztián”, az a nevem.
  • Az, hogy “vállalkozó”, az a munkahelyi állapotom (vagy valami ilyesmi).
  • Az, hogy “rendszerezett”, az egy kellemes viselkedési forma, ugyanakkor előfordul az is, hogy nem rögtön pakolok el a konyhában.

Az egyes identitások könnyen nyitnak ajtókat a külvilágra, ugyanakkor a belső ajtókat a mélyebb felfedezés felé hajlamosak becsukni.

Különösen például a “vállalkozó vagyok”, hiszen sikeresnek lenni nagy érték a világ szemével, ám belül eközben mérhetetlen ürességet is érezhetünk – amit én is éreztem akkor, amikor lendületesen ment előre a marketinges cégünk a tesómmal és mégsem találtam a helyem.

Elképesztő energia tud belemenni egy-egy ilyen kép felépítésébe, amely ha bármilyen okból megsérül, akkor rögtön megjelenhet a masszív boldogtalanság érzése, mert már rögtön “nem olyanok vagyunk”, mint a kép, amihez ragaszkodunk.

Sőt, ez az egész teremthet még valamit, ami sokkal kegyetlenebb: elzár bennünket a változásról, amely az élet teljesen természetes folyamata. Erről mesélek a következő részben, ám mielőtt belemegyek a részletekbe, ennél a pontnál érdemes lehet önmagadnál is megvizsgálni azt, hogy milyen identitásaid vannak.

Azonosítod magad a munkáddal?
A párkapcsolatoddal?
A hobbiddal?

A legegyszerűbb ezt észrevenni a “vagyok” szóval lehet. Az, hogy marketinges vagy, az csak a foglalkozásod. Az, hogy valakinek a férje vagy, az a családi állapotod. Az, hogy blogger vagy, az megint sokféle dolgot jelenthet.

Oké, de ki az, Aki Valójában Vagy?

Ez az igazán kellemes kérdés, amely arra késztet, hogy mélyebbre ássunk és többet figyeljünk befelé.

2. Hagytam, hogy a változás természetes módon következzen be

Másfél évvel ezelőtt egy fontos változás indult el nálam: bekapcsolódott az életembe a spiritualitás. Ennek a folyamatáról egy hamarosan megjelenő új bejegyzésben írok bővebben.

Azáltal, hogy a folyamat során mélyebbre mentem önmagam megértésében, az egyes identitásokkal kapcsolatos képek elkezdtek körülöttem “lebegni” – vagyis eltávolodtam tőlük. Ám ekkor még nem igazán tudtam, hogy mi a következő fázis, és hová fogok így eljutni…

A “produktivitás guru” kép egy olyan világot épített körém, amelyben megbecsültek és akciófilmes kifejezéssel élve: voltam valaki. Az ebből való tudatos kilépés valamilyen szinten félelmetesnek tűnt, hiszen úgy könnyen elveszíthetem a szeretetet.

Azt a szeretetet, amit az olvasóktól kaptam azért cserébe, hogy önmaguk egy teljesebb verzióját látták bennem. Mert ha már hirtelen nem írok olyan dologról, mint például 1000+ nap szokáskövetés vagy 130+ óra meditáció, akkor mennyire leszek “érdekes”…?

Kezdtem azt érezni, hogy egyre kevésbé mesélek szívesen az időmenedzsmenttel kapcsolatos dolgokról, és örömmel írnék már egy kicsit spirituálisabb vonzatú témákról is, ugyanakkor az sehogyan sem fért össze az akkori képpel. Mégis milyen témákat bontanék ki egy főként produktivitással foglalkozó blogon?

Pár ötlet:

  • Hogyan legyünk spirituálisan hatékonyak
  • 10 konkrét lépés a megvilágosodás felé
  • Így tervezd meg az elengedést

Hehe. 🙂 Szóval nem pörögtem túlságosan a dolgon, ugyanakkor egyre tisztábban láttam azt, hogy egy bizonyos szinten visszafogom és belimitálom magam.

Főként megfigyelő üzemmódban léteztem, és egyszerűen csak elvoltam. Hagytam, hogy természetes úton érjek el “valahová”, végpont nélkül, ahol tisztábban látom majd a helyzetet. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem csináltam semmit, hiszen sokféle izgalmas dolgot készítettem időközben – például ekkor született meg a VISION Tervező online kurzus, amely végül egy szuper kapocs lett a korábbi, célokra fókuszáló világ és a spirituális világ között.

A változás folyamatának az volt a fő hajtóere, hogy nem AKARÁSSAL változtam.

Nem akartam eltolni magamtól azt a képet, aki korábban voltam, és bár néha előbukkant a fejemben egy új kép, az ismét csak egy újabb azonosulás lett volna.

A változást kevésbé lehet kiszámítani, hogy mikorra fog bekövetkezni. Sőt, a tapasztalatom az, hogy minél erősebben AKARUNK valamit, annál kevésbé érkezik meg hozzánk – hiszen ilyenkor az “akarás” tapasztalatát teremtjük meg újra és újra a tényleges változás helyett.

A helyzet az, hogy a változás egy teljesen természetes folyamat.

Ami “természetellenes” az az, amikor ellenállunk a változásnak.

A következő részben arról mesélek, hogy milyen szemlélet vitte el az életemet egy sokkal teljesebb dimenzió felé. Mielőtt azonban tovább lépünk, ismét lehetőséged van arra, hogy lassíts egy kicsit, befelé figyelj és ránézz arra, hogy:

Milyen változást figyelhetsz meg jelenleg az életedben?
Van benned bármilyen akarás? Esetleg ellenállás?
Miben formálódott a személeted például az elmúlt 6 hónapban?

A helyzet az, hogy mindig benne vagyunk valamilyen változásban. A legtöbb, amit ilyenkor megtehetünk az az, hogy éberek vagyunk, és egyszerűen hagyjuk, hogy rajtunk keresztül bontakozzon ki az élet egy addig újféle megnyilvánulása.

3. Azt választottam, hogy az Élet szabad áramlásával haladok – és bízom is benne

A korábbi működésemhez képest baromira ijesztő volt az, hogy úgy éljek, hogy nincs előttem egy konkrét cél, és csak úgy hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok. (Emellett azért kicsit izgalmasnak is tűnt az egész…)

Mindig is szerettem kézben tartani az életemet.

Azt érezni, hogy én irányítok, és így bármit elérhetek.

Fantasztikus erény az önbizalom, és hiszek a teljes felelősségvállalásban, ugyanakkor egy ponton azt is éreztem, hogy az életben addig a pontig megtörtént minden fontos esemény nem véletlen vagy éppen szerencse szüleménye, ugyanakkor nem is csak az én “termékem”. Amikor még főként a “produktivitás guru” képben léteztem, akkor nem kimondottan láttam rá a mögöttes mozgatóra, hiszen sokkal inkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy:

Ha én nem irányítok, akkor mi (vagy ki) fog irányítani?

Erre nem volt tiszta válaszom, és annyi sem volt elég, hogy az Univerzum, Isten, vagy bármi ehhez hasonló. Mélyebb megismerésre vágytam, szóval “faltam” a könyveket, majd tanulókártyákat készítettem a benne szereplő legszimpatikusabb gondolatokból, és egyszerűen csak élveztem azt, hogy egyre több mindenre emlékszem a való önmagamból.

Kezdtek összeállni a dolgok, és tudatosítottam azt, hogy az a működés, amit addig választottam magamnak, elvitt egy bizonyos pontig az életben, ugyanakkor ha szeretnék “magasabbra” jutni – vagyis inkább mélyebbre magamban -, akkor azt egy újféle megközelítés tudja elhozni.

Többé már nem szórakoztatott a kizárólag zöld cellákból álló, tökéletes hét teljesítése a Szokáskövetőben. (Ettől függetlenül továbbra is jó szívvel ajánlom a használatát, mert szerintem sokaknak éppen a rendszerezettség és kitartás tud elvinni egy teljesebb élet felé.)

Volt néhány olyan dolog, amelyek szinte “csak úgy” megtörténtek velem. Lent pár ilyenről mesélek, aztán összefoglalom a bejegyzést.

Abbahagytam a szokásaim napi szintű követését.

Amikor emailben írtam az olvasóknak arról, hogy abbahagytam a szokásaim követését, akkor ez sokakat meglepett. Egyszerűen nem fért bele a képbe az, hogy ilyet teszek, miközben gyakran hangsúlyozom ki azt, hogy mennyit tudnak segíteni az életünkben a tudatos szokások.

A döntésem, hogy nem használom tovább a Szokáskövetőt, egy kicsit sem jelentette azt, hogy a tényleges jó szokásaimat hagynám abba. Azok ugyanúgy megmaradtak, sőt, azóta újabbakat is építettem a meglévőekre – a különbség annyi, hogy már nem érzem szükségét az extra sorvezetőnek.

”Lejött” hozzám egy komplett online kurzus.

Korábban hónapokig dolgoztam azon, hogy létrejöjjön a VISION témáját átfogóan bemutató online kurzus. Ahogy egyre többet foglalkoztam a dologgal (még extra segítséget is kaptam hozzá), egyre kevésbé állt össze az egész. Nagyjából 3 hónapnyi frusztáció után döntöttem úgy, elengedem az egészet…

Másfél évvel később jött egy olyan az érzés, hogy szívesen összefoglalnám lényegretörően a VISION-nel kapcsolatos tapasztalataimat. Csináltam egy gyors vázlatot, rendszerbe foglaltam a fejezeteket, és naponta dolgoztam rajta – határidő és elvárások nélkül. Maga az öröm érzése vitt előre, és konkrétan 2-3 hét (nem hónap, hét) alatt megírtam az egészet.

Az eredmény egy sokkal letisztultabb kurzus lett a korábbi változathoz képest, ami egyértelműen jót tett neki, hiszen könnyed, érhető és teljesíti a célját: segít megtervezni másoknak a saját VISION-jüket.

Az egész csak úgy egyszerűen “lejött” hozzám, amelyet még picit kibontok a következő pontban.

Egyre többször engedtem bele magam a szabad áramlásba.

Sokáig nem igazán volt tiszta számomra, mit jelent az, hogy “szabad áramlás”. Az első ilyen – tudatos szinten megélt – élményem az volt, amikor a fenti kurzus készítése közben megtapasztaltam, hogy az egész csak úgy magától megtörténik, és én pusztán egy csatorna vagyok, aki nyomkodja a billentyűzeten a gombokat.

“Lejött” – vagyis tiszta tudat áramlott be rajtam keresztül a világba, és megnyilvánult az a bizonyos dolog, aminek korábban a mélyebb megértésére vágytam.

Egyszerűen csak vitt magával egy erő, amelybe ezúttal már teljesen bele tudtam engedni magam. Nem akartam semmit sem kontrollálni, nem érdekelt az, hogy egyébként mit “kéne” csinálnom, hanem szabad utat hagytam a történéseknek.

Ennek az egésznek egy fontos összetevője volt a bizalom, amely az én szótáramban annyit jelentett: minden rendben van, és bízom abban, hogy mindig minden tökéletesen történik.

Ezt a megközelítést azóta egyre teljesebben élem meg az élet különféle területein. Pár példa:

  • Én vagyok az ige – vagyis az “vagyok”, amit éppen csinálok. Bármi, amit éppen teszek, elsődlegesen a fókuszom azon van, hogy eggyé váljak a tényleges tevékenységgel, és ne pedig csak egy lépésként tekintsek rá, ami majd elvisz egy kívánt állapotba.
  • Amikor délutánonként kimegyek sétálni, akkor sokszor arra megyek tovább, amerre zöld lámpát kapok. Ezáltal szintén nem a végcél (“hová akarok eljutni”) kerül a középpontba, hanem könnyedén jutok el új, addig nem ismert helyekre – ez a szemlélet pedig ugyanígy átültethető az élet további területeire is.
  • Tudatosan “vezetem ki” az időt az életből, amit azt jelenti, hogy már nem ahhoz viszonyítok a napon belül, hogy éppen hány óra van. Lekapcsoltam a számítógépemen az órát, eladtam az Apple Watch-ot, és kevesebbszer veszem kézbe a telefonomat. Az időt eszközként használom.

Az új megközelítés által egyre gyakrabban történnek velem csodák, egyre inkább a mostban élek, és egyre kíváncsiabban figyelem meg azt, hogy mi az, ami felbukkan a Jelen Pillanatban.

Konklúzió

Az egyes identitásaink – legyen az tudatosan vagy kevésbé tudatosan megválasztott – segíthetnek minket az életben, ám ugyanannyira képesek is bekorlátozni bennünket. Mi döntünk arról, hogy mi az, ami szolgál minket, és mi az, ami pedig nem. Érdemes megfigyelni, milyen dolgoknál mondjuk azt, hogy “… vagyok”.

A változás az élet természetes folyamata, és a legtöbb, amit megtehetünk az az, hogy beengedjük, átöleljük, és nyitottsággal figyelünk arra, amit éppen elhoz. Bármi is az, ami éppen történik, az értünk történik.

Számomra a “produktivitás guru” kép sok hasznos tapasztalatot hozott, ám most már azt érzem, hogy egy új irány felé tartok. Ez nem jelenti azt, hogy nem írok többé produktivitásról és személyes hatékonyságról, hiszen ugyanúgy része az életemnek a rendszerezettség – ahogyan például a spontaneitás is.

Továbbra is azt teszem, amit eddig is tettem: teljes őszinteséggel mesélek a tapasztalataimról. Az pedig egy külön extra, hogy mindezt egy könnyedebb, szabadabb és teljesebb módon tehetem.

Egyszerűen csak változom.

Befelé figyelve pedig mindezt szeretettel hagyom.

 

5 dolog, ami a Jelenben tart

Ebben az útmutatóban megmutatom azokat a dolgokat, amelyek nekem sokat segítenek abban, hogy a Jelenben maradjak. Ha kíváncsi vagy rá, akkor kattints a gombra.

Ha úgy érzed, hogy másoknak is hasznos lehet a bejegyzés, akkor bátran oszd meg a számodra szimpatikus helyen:

Hozzászólások:

  1. Szia Krisztián!
    Azt gondolom egyre könnyedebben tudsz a lényegre, illetve a lényedre fókuszálni. Harmóniában vagy, ezért tudnak a soraid kellemes, felemelő perceket szerezni.
    Nekem is sokat segítettél az utam megtalálásában. Már nem görcsösen akarok dolgokat, hanem megtanultam élvezni a változást. Olyan, mintha egy láthatatlan fátyol alól szabadultam volna fel, és most már valóban élek. Vannak olyan szituációk, amikor regresszióba kerülök, de egyre ritkábban, és egyre rövidebb ideig tartanak.
    Köszönöm Neked, namaste,
    Eszter

    1. Szia Eszter, köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy segítettek az eddigiek. 🙂 Ez a rész különösen tetszett abból, amit írsz: “megtanultam élvezni a változást”. További minden jót a fejlődésedhez, én is köszönök mindent!

  2. Kedves Krisztián! Nagyon hálás vagyok ezért a bejegyzésért, annyi hasznos gondolat van benne, hogy újra és újra el kell olvasnom. 🙂

  3. Kedves Krisztián!

    Csatlakozom az előttem szólóhoz, tényleg annyira jó írás, hogy biztos még párszor el fogom olvasni. Én is bizonyos szinten változáson és átalakuláson megyek végbe, érzem. Lomtalanítás, kacatoktól való megszabadulás, a gondolatok letisztítása folyik bennem és körülöttem ezerrel, hogy kigondoljam KI VAGYOK… Tovább jó munkát és sok sikert kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.