Ezért nem működik az időgazdálkodás és időmenedzsment

Várható olvasási idő: 5 perc 43 másodperc. Ebben a posztban azzal kapcsolatosan osztom meg a tapasztalataimat, hogy legtöbbször miért kihívás az időgazdálkodás és mihez tudunk kezdeni vele.

Az elmúlt néhány évben sok mindent elolvastam, ami az időgazdálkodás és időmenedzsment témakörébe vág. Rengeteg anyag van kint a neten, akadnak kifejezetten jók, de a legtöbbje bizony olyan, amelyek böngészése közben csak bólogatunk, hogy “ja, ezt tényleg így kéne csinálni”. A sima hétköznapok gyakran teljesen máshogy néznek ki, mint a sokszor felvázolt optimális esetek…

Őszinte leszek veled – besokalltam az olyan cikkektől, amelyekben csak olyan tippeket adnak mások, hogy:

  • “Vezess feladatlistát!” – Wow, tényleg? Ez biztosan megoldja az összes problémámat…
  • “Tartsd észben a 80/20-as szabályt!” – Oké, mégis honnan tudom, hogy melyik az a bizonyos 20%…?
  • “Tervezd meg előre a heted!” – Ezzel nincs gond, de mégis mi van váratlan helyzetek esetén?
  • “Kelj fel korábban!” – Igen, mind tudjuk, hogy a sikeres emberek korán kelnek, de tényleg csak korai ébresztővel lehet hatékony az ember…?

Sorolhatnám még tovább, de egy a lényeg: ezek a tanácsok gyakran több frusztrációt okoznak, mint amennyit segítenek. Tudod, hogy mi a legérdekesebb? Az, hogy ezeket valójában mind tudod Te is. Ha egy helyre gyűjtenéd az összes ilyen tuti tippet, akkor még egy könyvet is kiadhatnál belőle. (Kérlek, ne csináld.)

Gyakran hallom vissza ismerősöktől vagy éppen az olvasóktól: “nem vagyok jó az időgazdálkodásban.”

Egy kérdés: nem lehet, hogy az a nem jó, amit eddig megtanultál?

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi formájában ismert és elterjedt időgazdálkodás egyszerűen nem működik.

Ezt pedig úgy mondom, hogy rengeteg dolgot kipróbáltam a saját bőrömön. Elolvastam híres könyveket, megvettem több online videókurzust, és sok pénzt költöttem tanulásra, mert cégvezetőként számomra a produktivitás egy NAGYON égető probléma volt. Előfordultak olyan megoldások, amelyek tetszettek, de a legtöbb bizony komoly frusztrációt hozott magával – sokszor olyan érzésem volt, mint ha valamit rosszul csinálnél és velem lenne baj…

A tesztelésben hiszek, ezért sokat kísérletezem magamon. Megfigyeltem, mikor vagyok a legproduktívabb, mi az, ami működik és ami nem, és azt vettem észre, hogy sok esetben a javasolt dolgok totális ellenkezője vezetett eredményre. Most már tisztábban látom, hogy miért is olyan nehéz az, hogy “jó” legyen az időbeosztásunk.

Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem, hogy melyek voltak azok az időgazdálkodási alapelvek, amelyek totális tévútra vittek, és amelyeken keresztülnézve komolyan tudtam javítani a produktivitásomon. Ez most egy olyan gondolkodásmódot formáló poszt, amely segíthet neked is átalakítani a fejedben lévő dolgokat, és amely hatására sikerülhet újraértékelni azt, amit eddig “időmenedzsment” címszó alatt megtanultál.

Szóval: miért nem működik az időgazdálkodás és időmenedzsment?

Elsősorban azért, mert…

1. Az időnket akarjuk beosztani

Sokszor kérdezik meg tőlem, hogy mi az a #1 hiba, amit nem szabad elkövetni, ha igazán hatékonyak szeretnénk lenni. Ilyenkor kicsit mosolygok, és azt mondom, hogy ez éppen az első dolog, amit az időgazdálkodással kapcsolatosan megtanultunk:

Ne az időnket akarjuk beosztani.

Miért? 

Azért, mert nem a kevés idő a probléma. Az idő sokkal inkább egy kifogás, és tudjuk, hogy baromira könnyű másra, egy tőlünk kívülálló dologra terelni a figyelmet. Egyszerű azt mondani, hogy “de hát olyan kevés időm van…”, ahelyett, hogy teljes őszinteséggel megvizsgálnánk, hogy mi van mélyebben. Szerinted ha kapnál naponta 2 extra órát, akkor az hirtelen megoldaná az összes problémádat?

Pszichológiailag érdekes folyamat ez. Megkérdeztem több cégvezetőt, hogy mi korlátozza őket abban, hogy mindig időre befejezzék azt, amit elterveztek. A 90%-uk pontosan ugyanazt mondta:

“Rossz az időbeosztásom”

Sokkal egyszerűbb egy harmadik dologra (ebben az esetben az időbeosztásra) fogni azt, hogy miért küzdenek az idejük menedzselésével. A helyzet viszont az, hogy ezt mindenki saját maga tartja kézben (nem kell ehhez még cégvezetőnek sem lenni), és valójában nem érdemes panaszkodni olyan dolgok amiatt, amire hatással tudunk lenni.

Oké, de mi a megoldás?

Az, hogy elvonatkoztatunk az időtől és nem percekben vagy órákban gondolkozunk. Ha időkorlátokat szabunk magunknak, akkor az automatikusan magával fogja hozni a frusztrációt. Tény, hogy bizonyos esetekben a határidő motiváló tud lenni, de nem attól leszünk produktívabbak, ha minden egyes teendődnél megszabjuk, hogy mennyi időt fogunk rá szánni. A megoldást máshol érdemes keresni, ezért menjünk is tovább a következő pontra.

2. Az idősávra koncentrálunk az eredmények helyett

Azzal, hogy betáblázzuk előre a hetünket, nem könnyítjük meg a helyzetünket. Mégpedig azért, mert ritkán számolunk azzal, hogy az időközben előbukkanó információk hatására változhatnak a prioritások. Mégis hogyan tudjuk azt megítélni hétfő reggel, hogy csütörtökön mi lesz a legfontosabb dolog? Rengeteg minden történhet akár pár óra alatt is, éppen ezért a teendőinkre szánt energiát érdemes a lehető legrugalmasabban kezelni.

Ha megszabjuk, mire mennyi időt fordítunk, akkor nem csak a teljesítménykényszerrel járó rossz érzés fog megjelenni, hanem hajlamosak lehetünk arra, hogy a valóban fontos dolgokon “túl legyünk”. Az igazán fontos feladatokba viszont megéri többszörösen belerakni az energiát, mivel így az eredmények is a többszörösére fognak nőni.

Íme egy konkrét példa:

Korábban éppen szerződéshosszabbítás előtt álltunk az egyik partnerünkkel. Tudtam, hogy egy lényegretörő prezentációban nagyon jól be tudom mutatni az együttműködés alatt elért eredményeket, ezért ez tényleg egy fontos feladat volt. Mégis mennyi idő összerakni egy 10 slide-os prezentációt, amihez az összes infóm megvan? Kb. 1 óra alatt tök kényelmesen meg lehet csinálni.

Be is fejeztem ennyi idő alatt. Utána viszont azt éreztem, hogy jobban ki kéne hangsúlyozni az egyes részeket, és fel is kéne készülnöm az esetlegesen felmerülő kérdésekre. Akár tovább is mehettem volna a következő feladatomra azzal az indokkal, hogy “erre ennyi időt terveztem, ne tököljek, jó lesz az…”, viszont inkább fogtam magam, és rászántam 3 órát, hogy minden apró elem a helyére kerüljön.

Az eredmény?

Egy lenyűgöző prezi, ami szuperül összeállt, minden kérdésre mondtam az egyenes válaszokat, és tényleg lehetett látni, hogy megcsináltam a “házi feladatot”. 3x annyi energiát raktam bele, mint ami reális volt és előzetesen elterveztem volna, de ezzel szemben az eredmény már nem a 3x-osa, hanem a 10x-ese lett! Igencsak meggyőző volt, hogy egy nagyon átgondolt ajánlatot kapott a partnerünk, plusz ezzel azt is megmutattam neki, hogy ha egy prezibe ennyi energiát rakok, akkor a közös munkához is hasonlóan állok majd hozzá.

Sokkal többre megyünk azzal, ha a valóban fontos feladatainkra koncentrálunk, és nem pedig úgy gondolkozunk, hogy “erre X időt terveztem, tovább kell mennem a következőre, hogy mindent be bírjak fejezni”. Ne zavarjon az, hogy kevesebb dolgot tudsz majd megcsinálni – erről szól a következő pont.

3. Azt hisszük, hogy a több feladat jobb eredményt hoz

Biztos te is belefutottál már abba, hogy egy napra beterveztél mondjuk 10 feladatot, de csak 8-cal tudtál végezni. Emlékszel, hogy milyen érzés maradt benned?

Igen, valószínűleg nem túl jó…

Nyugi, ilyen esetben tök normális reakció az, hogy nem arra koncentrálsz, hogy “ügyes voltam”, hanem inkább ostorozod magad amiatt, mert “már megint nem tudtam befejezni azt, amit elterveztem”. Az igazság az, hogy nem kell ahhoz 10 feladat, hogy sikeresnek érezd a napod. Elég 1 darab teendő is, ha az olyan súlyú, ami valódi eredményt hoz.

Előfordult már veled olyan, hogy csak 2-3 órát dolgoztál, de mégis olyan érzést adott, mint ha baromira nagyot ugrottál volna előre? Na, akkor fogsz lendületesen haladni a céljaid felé, ha minden egyes nap van egy ilyen teendőd és rajta tartod a fókuszt – ebben sokat tud segíteni például a Prioritások oldal.

Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy csak írod, írod és írod a feladatokat a to-do listára, amelyeket szépen el is végzel, viszont nem állsz meg egy pillanatra és teszed fel a kérdést: amit most csinálok az tényleg fontos…? Az igazság az, hogy:

Akkor leszünk igazán hatékonyak, ha a lehető legkevesebb feladatot csináljuk meg.

Igen, ez komoly, érdemes elolvasni még egyszer. Akkor vagyunk igazán ügyesek, ha a lehető legkevesebb lépésből tudunk eljutni a lehető legmesszebbre. Nem azon múlik a siker, hogy sokat dolgozunk, hanem sokkal inkább azon, hogy a legjobb eredményeket hozó feladatokba fektetjük az energiánkat.

Végül pedig azért nem működik az időgazdálkodás, mert…

4. Minden áron ragaszkodni akarunk az eredeti tervhez

A legtöbb időgazdálkodással kapcsolatos anyagban meglehetősen nagy szerepet tulajdonítanak a tervezésnek. Ez rendben is van, viszont ahhoz már nem kifejezetten adnak támpontokat, hogy mi történik akkor, ha valamilyen oknál fogva ettől el kell térni. Mert azért valljuk be, ritkán van olyan, hogy valamit kigondolunk, és pontosan ugyanúgy meg is tudjuk valósítani – ez különösen igaz akkor, ha több hetet és hónapot átölelő dologba vágunk bele…

Ha valamit előre eltervezünk, akkor szeretünk ragaszkodni az eredeti elképzeléshez. Ezzel szemben, ha valamilyen oknál fogva nem tudjuk ezt tartani, akkor előtör a frusztráció. Ekkor pedig jöhetnek azok a gondolatok, hogy:

“Ezt sem tudtam megcsinálni…”
“Nem vagyok elég jó…”


“Valami baj van velem…”

 

Az igazság az, hogy sokszor több energiánk megy el arra, hogy próbáljuk tartani magunkat az eredeti elképzeléshez, mintha újraértékelnénk a helyzetet, és megpróbálnánk MÁSHOGY gondolkodni. Semmi gond, ha nem éppen úgy alakult a napunk vagy hetünk, mint ahogy elterveztük. Azzal, hogy minden áron ragaszkodunk az eredeti elképzeléshez, sokszor meglehetősen visszafogjuk magunkat.

Igen, jó dolog tervezni, viszont azzal, ha rugalmasabban kezeljük a teendőinket és az időnket, sokkal jobb eredményeket érhetünk el. Bátran térjünk el az eredeti tervtől, és nyugodtan értékeljük újra akár nap közben is a prioritásokat – különösen akkor, ha azt érezzük, hogy megfojt a sok feladat (én jellemzően ilyenkor szoktam mindent “lesöpörni az asztalról”, és 100%-ban ráirányítani a fókuszomat a legfontosabb teendőm következő lépésére. Erről mesélek részletesebben a Mindset Kurzusban).

Konklúzió

Ahogy például egy fogyókúránál sem az elolvasott tuti receptektől és cikkektől fogunk lefogyni, úgy az időgazdálkodás és időmenedzsment esetében sem a kávé mellett végiggörgetett tippek fognak több időt csinálni nekünk. A gyors tanácsok gyakran több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. Itt az idő felismerni, hogy az eddig megtanult dolgok képesek rossz irányba is elvinni bennünket.

Azzal, hogy betáblázzuk a napjainkat és próbáljuk a lehető legjobban beosztani az időnket, egy dolgot érünk el: korlátozzuk magunkat. 

Szerintem úgy tudunk a legtöbbet fejlődni, ha átkeretezzük a fejünkben lévő dolgokat, és megpróbáljuk MÁSHOGY csinálni, mint eddig tettük. 4 rövid mondatban összefoglalom, hogy mit érdemes szem előtt tartni, ha igazán produktívak szeretnénk lenni:

  1. Nem a kevés idő a probléma, hanem az, hogy minden áron be akarjuk osztani.
  2. Ha egy igazán fontos feladatba 2x energiát rakunk bele, akkor sokszor annak 5-10x eredménye lesz.
  3. Akkor vagyunk igazán hatékonyak, ha a lehető legkevesebb lépésből jutunk el a célig.
  4. Érdemes bátran változtatni az eredeti terven, mivel sokszor több energiát égetünk el “foltozgatással”, mint az újratervezéssel.
 

Időmenedzsment Kezdőcsomag

Ez a csomag abban segít, hogy túllépj a “rossz” időosztással járó frusztráción és fejlődj a priorizálásban is. Ha kíváncsi vagy rá, akkor kattints a gombra a folytatáshoz.

Ha úgy érzed, hogy másoknak is hasznos lehet a bejegyzés, akkor bátran oszd meg a számodra szimpatikus helyen:

Hozzászólások:

  1. Húúú, Krisztián, ez nagyon jó volt! Eddig nem értettem, miért vagyok kapkodós, ha vmi miatt nem tudom az aznapi dolgaim megcsinálni. Elég volt egy zéhá a fősulin, egy azonnali kérés egy menyasszonytól, és borult minden. Meg hogy miért nem megy a délelőtti meló… Mostmár látom, hogy ha délután tudok dolgozni jól és hatékonyan, akkor ne gyötörjem magam délelőtt, és van, amit el lehet tenni holnapra is

    1. Szia Ildi, örülök, hogy tetszett és segített a poszt. 🙂 Akkor leszél igazán produktív, ha megtalálod magadnál, hogy milyen helyzetben, milyen napszakban tudsz a leghatékonyabban és legkényelmesebben dolgozni. Nekem jellemzően a délután a döcögősebb, így olyankor intézem például a telefonálgatást, és egyéb apró dolgokat.

  2. Jó poszt!Nem érdemes kényszeresen megfelelni magunknak sem, mert szorongatni fog …
    Rugalmasnak lenni annyit jelent számomra, hogy olykor becsúsznak hibák, nem várt események, élethelyzetek, rosszabb napok, frusztrált emberek. Tanulok, levonom a következtetést, próbálok nyitott maradni …
    A nők hajlamosak megfelelni száz irányba … De! Önismeret, önelfogadás nélkül nehéz kijönni a mókuskerékből ……

    1. Egy nagyon fontos dologra tapintottál rá: “becsúsznak hibák”. Fontos, hogy megpróbáljunk ügyesebbek, produktívabban lenni, hiszen ez is egy tanulási folyamat, és úgy tudunk igazán jó tempóban előre menni, hogy gyakoroljuk, csináljuk. Khm… Csináld Meg! 🙂

  3. Szia Krisztián!
    Csak ámulok, bámulok a posztodon, mert nagyon jól összeszedted az alapvető dolgokat az időgazdálkodással kapcsolatban. Ahogy olvastam, az az érzésem volt, mint ami a személyes beszélgetésünk alkalmával is … hogy Te ÉLSZ, mert figyelsz, tapasztalsz, tanulsz és a legfontosabb, hogy LÉPSZ … hol előre, hol vissza, hol jobbra, hol balra … és szerintem ez a lényeg. Folyamatosan finomítani, fejleszteni kell azt, amit kaptunk, és ha ezt tesszük a belsőnkre hallgatva, akkor érezzük igazán, hogy ÉLÜNK, és HALADUNK! 🙂
    Köszönöm a leírtakat … meg is osztom!!

    1. Szuper, örülök, hogy tetszik! 🙂 Ez a “lépsz… hol előre, hol vissza, hol jobbra, hol balra” nagyon betalált, tényleg ez a lényeg. Néha bennem is felmerül a kérdés, hogy mégis merre menjek tovább, és az ilyen esetekben csinálni kell valamit, hogy valamerre billenjek. Semmi sem számít jobban, mint a csinálás. Inkább hibázzak, mint üljek a hátsómon és hagyjam, hogy a mindenféle alaptalan félelmek visszafogjanak.

  4. Elgondolkodtató cikk. Emlékeztet engem egy gondolatra, „A túlélés nem a legerősebb, de nem is a legintelligensebb fajnak adatik meg, hanem annak, amelyik leginkább képes alkalmazkodni a változásokhoz.”
    (Charles Darwin)
    Tehát, jó dolog tervezni, de alkalmazkodni is tudni kell, bizony!

  5. Szia!

    Egyetértek azzal, amit írsz. Az az igazság, hogy én is hasonló konklúzióra jutottam pár éve, amikor franciául tanultam. Engem a nyelvtanulás foglalkoztatott. Sok ember elérhetetlennek tartja, hogy megtanuljon egy idegen nyelvet, akár csak közepes kommunikatív szinten. Legjobb esetben beíratkozik egy kurzusra, ahol heti 1-2 órában tanulja. Úgy vettem észre, ez nem elég – vagyis arra elég, hogy több év után legyen valami picike eredmény. De ahhoz, hogy jelentős eredményt érjünk el belátható időn belül – és ez azt is jelenti, hogy mi magunk érezzük hétről-hétre, hogy haladunk, hogy ez jó érzéssel töltön el – ahhoz sokkal inkább rá kell fókuszálni a feladatra, adott esetben a nyelvtanulásra.
    ha az ember korlátok közé szabja az idejét, hogy na, akkor ma meg minden szerdán másfél órát ezzel foglalkozok, abból igen ritkán sül ki valami használható. Sokkal rugalmasabbnak kell lenni, és nem csak kifelé, hanem befelé is, a saját megérzéseinkre figyelve.

    A legjobbakat:)
    Imre

    1. Szia Imre, jó, hogy ezt megírtad. Szerintem a tanulás pontosan az a dolog, amit a legtöbb ember rosszul csinál. Mégpedig azért, mert nem elég specifikusak abban, hogy mit, milyen távon, hogyan szeretnék elérni. A nyelvtanulásnál például a legtöbben annyit fogalmaznak meg, hogy “nyelvet akarok tanulni”, amit tökre megfoghatatlan, ezért is adják fel olyan könnyen az emberek.
      Ezzel szemben, ha az elkezdése előtt rá van szánva egy kis energia, hogy átgondolják a legfontosabb kérdéseket (miért akarok nyelvet tanulni, mikor, hogyan követem a folyamatot, stb.), akkor 5-10x gyorsabban lehet előre jutni. Hú, sokat tudnék erről mesélni, de most adtál egy ötletet, hogy megírjam egy átfogó posztban, hogyan lehet NAGYON hatékonyan tanulni. 🙂

  6. Tetszett a poszt. Ami hiányzott, hogy mi van akkor amikor 3-4 dolgot is a legfontosabbnak érzel, azonnal.
    Sokszor esek abba a hibába, hogy elkezdem, és 10 perc után úgy érzem mégsem ez a legfontosabb és váltok. Aztán megint és megint. Arról ne is beszéljünk, hogy ilyenkor jön közben egy kolléga akinek azonnal kell valami. Na ezeket, hogyan kezeled?

    1. Én a tesztelésben hiszek, és abban, hogy igenis ki kell egyénileg tapasztalni, hogy mi az, ami a leginkább előre tud gördíteni. Sokan csak várják, hogy mások mondják meg, mi a FONTOS, de ha a saját döntéseid útján tanulsz, akkor idővel sokkal könnyebben fog menni a priorizálás. Megtanulod, csak csinálni kell.

  7. Szia Z! Nagyon oké, amit írtál! Naggyon tetszik és meg is nyugtat kicsit, hogy mások is küszködnek ilyen “nem is tudom hova kapjak” problémákkal. 3 gyermek (köztük egy icipici) mellett próbálom felfuttatni az ötleteimet és véghez is vinni őket, de egyszerűen lelassultam, mert nem tudok mikor és hol kisajtolni magamból és a gyerekekből annyi időt, amit szeretnék a karrieremre szánni. Reméltem, hogy jól alszanak majd én meg akkor dolgozom, de nem…És most már annak is baromira tudok örülni, ha sikerül egy rövid blogbejegyzést, vagy annak egy részét megírnom. És tessék…most meg az alkotás helyett olvasok, és kommentelek….:) De hátha ettől leszek produktívabb. Ugye? 🙂

  8. Vitatkoznék 🙂

    – Azok, akik már próbálták az általad ostorozott “timing”-et, és nem bírták: hallgassanak rád. Viszont nekeik hiányzik a cikk második fele: a használatba vehető konkrét megoldás.
    – Azok viszont, akik még nem próbálták az óráik részletes beosztását: ne hallgassanak rád, mert szerintem mindenképp meg kell ismerni a “feelinget”. (Akkor is, ha esetleg nem fog működni.) Kb. azért, amiért egyetlen operaénekes sem ússza meg skálázás nélkül.

    Pro a timing mellett:
    Egy nap túl sok hatás ér minket ahhoz, hogy a “flow”-ra bízzuk a pillanatnyi választást a prioritások közt. A karrier-siker világában a mémek dominálnak, azok pedig racionálisak. Hideg fejjel kell átgondolnunk, hogy a közeljövőben pontosan mire szánjuk az időnket. Külső kényszerek nélkül a cselekvésünk fókuszt veszít, és nem lesz következetes, hatékony.

    Kontra a timing ellen:
    Megöli a spontaneitást, és csökkenti a flow-t. Az ember agya evolúciósan a változatosság keresésére van programozva: mindannyian olyan ősök leszármazottai vagyunk, akik jól alkalmazkodtak a változásokhoz. Vagyis szerették a hirtelen döntéseket (nevezzük mondjuk emócióknak). Szerintem ezért nem működik a szigorú időbeosztás – nekem sem.

    A “vitatkoznék”-kal csak azért kezdtem, hogy kicsit figyelemfelkeltőbb legyek 😉 az “egyetértek, de…” túl szürkének tűnt.

    1. Szia Csaba, tök jó, hogy ezt megírtad, és köszi az értékes visszajelzést. A posztot az alapján írtam, hogy láttam, sokaknál gond a “rossz időbeosztás”, és minden áron arra próbálnak fókuszálni, hogy jobban osszák be az idejüket. A helyzet az, hogy senki nem az idejét akarja beosztani – eredményeket akarunk, és azt érezni, hogy sikeresek vagyunk, előre léptünk.

      A posztban leírt gondolkodás egy alternatíva. Tudom, hogy vannak, akiknél működik az “X-től Y-ig ezzel foglalkozom”, és ha hatékony, akkor hajrá, csinálni kell. Amit írsz, érdekes, és abban igazad van, hogy akik még nem próbálták az idejüket beosztani, azok nézzék meg, hogyan működik (a tapasztalatom az, hogy az időkorlát gyakran frusztrál és lassabban jön elő az a teljesítmény, amit várunk). A tesztelés híve vagyok, és mindig arra biztatok mindenkit, hogy próbáljanak ki többféle dolgot, és használják azt a módszert, ami a legjobban működik. 🙂

      A kommentet még egyszer köszi, jól tetted, hogy megírtad. Érdekes a más megközelítés miatt is.

  9. Kedves Krisztián!

    Nagyon örülök, hogy rátaláltam az írásodra. Mondhatnám, hogy véletlen volt, de nem hiszek a véletlenekben. 🙂 Sok jó meglátást találtam ami elgondolkodtatott és segít átértékelni dolgokat. Az idő nekem is problémás terület. Mindig betáblázom az életem aztán persze nem sikerül tartani a kialakított menetrendet ami utána nagyon frusztráló.
    Köszönöm, hogy egy másfajta megvilágításba helyezted a témát.

  10. Szia!

    Tök jó, hogy rátaláltam a blogodra, szerintem nagyon érdekesek, hasznosak az írásaid, de itt most valamit nem értek. A “Hogyan Alakíts Ki Jó Szokásokat” című cikkedben nem pont azt írod le, hogy illesszük be a napi rutinunkba a hasznos dolgokat? Például én azt mondom, hogy szokásommá alakítom, hogy minden reggel olvasok negyed órát. De ezzel beosztom az időmet, itt pedig pont azt írod, hogy ezt ne tegyük! Vagy csak én értek valamit nagyon durván félre?

    1. Szia Laci, örülök, hogy tetszik a blog. 🙂 A kettő nem zárja ki egymást, mivel a rutin kialakítása nem feltétlenül függ az idő mennyiségétől, ugyanakkor segíthet, ha konkrétabban meghatározod magadnak, hogy mit szeretnél. Az időbeosztást tekintve főleg az a fontos, hogy ne táblázzuk be az egész napunkat.

  11. Köszönöm a cikket, nagyon sokat segített, bele is írtam a telefonomba, ha elbizonytalanodnék lássam, hogy jó-e ahogy változtatom a dolgokat. Pánikbeteg vagyok, kezdem kapisgálni, hogy mi lehet a probléma, és remélem, hogy a munkáid olvasásával sínre jöhet az életem.

  12. A poszt fő üzenetével, hogy fókuszálni kell, egyetértek. Számomra azonban hiányzik egy csak implicit megjelenő gondolat, mégpedig az, hogy ez csak akkor működik, ha kőkeményen priorizálsz. Ez, ahogy többen is feszegették, nagyon nehéz egy olyan világban, ahol millió csatornán érkeznek be az információk és elvárások, és nem mellesleg a feladatainkat kívülről, a főnökünktől kapjuk.
    Én emiatt az alábbi három alapelvet követem a munkahelyemen:
    1) letisztázom a feletteseimmel a feladatokat és prioritásokat előre amennyire lehet;
    2) hétfőn reggel az első dolgom vegiggondolni azt a max. 3 dolgot, ami kiemelten fontos számomra hogy megvalósításra kerüljön;
    3) minimalizálom a zavaró külső tényezőket, pl. chat kikapcsol, outlook értesítés kikapcsol, sms és telefonálás csak meghatározott időközönként, email ellenőrzés napi kétszer.
    Nekem ez kellett, hogy visszanyerjem az életem felett az irányítást.

    1. Köszi a tartalmas kommentet. Igen, tényleg fontos az, hogy tudd a MIÉRT-edet – miért akarsz valójában produktív lenni, mely lépések visznek el oda, és melyek a fő prioritások. Az általad leírt pontokkal abszolút egyetértek, köszi, hogy megosztottad. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.